Minden bogár rovar

Loptam egy üveg whiskyt a közértben, kísérőnek meg egy üveg konyakot. Nem minden rovar bogár, dudorásztam, de én bogár leszek, kirúgtak az állásomból, nem tudtam kifizetni az albérletemet, sebaj, ma hajat mostam és megborotválkoztam, de én bogár leszek.
Hónom alá csaptam az üvegeket, "24 éves, csinosnak mondott lány rendezett anyagiakkal", ez kell nekem, véletlenül jutott eszembe, hogy hát meg is nősülhetek, elveszek valami pipit, akinek van lakása, meg jó kis fizetése, élek, mint Marci Hevesen, de én bogár leszek, "párját keresi független, szenvedélyektől mentes, hozzáillő férfi személyében".
Ha kell, én nem dohányzok, ha kell, én hozzáillek, dudorásztam, fényképes válaszomra öt nap múlva jelentkezett, fátyolos, megilletődött női hang, tisztára, mint a filmekben. "Márton?", "igen?", kérdeztem vissza, azért a szívem a torkomban dobogott, kapás van, "köszönöm, hogy válaszolt a hirdetésemre", hirtelen nem jutott eszembe, hogy a sok közül, amelyikre válaszoltam, melyik lehet az övé, "ez csak természetes", búgtam, "rossz egyedül".
Még van fél órám, "jöjjön föl holnap a lakásomra öt körül", de én bogár leszek, amikor végre csöngettem, kitérdelt melegítőjű, pocakos öregfiú nyitott ajtót, hátrahőköltem, "árverés lesz?", kérdeztem akaratlanul, "hogyhogy?", nézett rám bután, "ööö, a hirdetésre jöttem", az ember szeme fátyolos lett egy pillanatra, "jöjjön", tárta ki az ajtót, s hátat fordítva becsoszogott előttem a lakásba.
A kégli hagyott kívánnivalót bőven, "üljön le", mondta az öregfiú, ritkás szakálla volt és bibircsókjai, olyan volt, mint egy törpe, csak nem tudtam, gonosz-e vagy jó, "az apja vagyok", mondta kérdő pillantásomra, ajaj, nagyon úgy nézett ki, hogy ott lakik ő is, ajaj, de én bogár leszek.
Illemtudó és tiszteletteljes voltam, ez valami elővizsga lesz vagy mi, igen, jó állásom van, igen, a lakáskérdésem megoldott, eltelt negyed óra, kezdtem unni, ajaj, "megkínálhatom?", emeltem fel a whiskyt, a törpe szemében mohó fény villant, "hozok poharakat", ugrott fel fürgén, "itt mindig tisztaság van", szólt vissza, s aggódni kezdtem, annyi jó tulajdonságát ismertem meg rövid idő alatt a lányának.
"Ez igen", emelte meg az italát, neki az tetszett, hogy whiskyt hoztam, nekem az, hogy megbecsüli, "te", hajolt hozzám a harmadik pohár után, szemében sárga örvények forogtak, egészen megszédültem, ahogy néztem őket, nem is ettem aznap, "te, szeretném, hogyha te lennél a vőm".
De én bogár leszek, zsongott bennem az ital, a csaj már nem is érdekelt, csak az, hogy ez az öreg, jó törpe befogadjon, "te", hajoltam én is közelebb, "én mindent megteszek majd értetek", a törpe bólogatott, bólogattam én is, valahogy minden olyan hihető volt és megnyugtató, az órámra néztem, fél hat, remélem, nem jön még, "cigarettát?", kínáltam az öreget, "te jó srác vagy", mondta, rágyújtottunk, s mint az indiánoknál, a füst a barátságunk volt, ahogy körüllengett bennünket.
"Nem baj, hogy biceg egy kicsit?", a kérdés karikája ott maradt a levegőben, meg sem rezzentem, "nem", a törpe töltött, "akkor jó", mintha megnyugodott volna, "nekem meg nincsen munkám".
Ajaj, gondoltam, ez rajtam akar élősködni, a lakás kicsi és csúnya, a lánya sánta, ajaj, vedeli a whiskymet, amit én loptam, mosolyogtam, "nem jelent problémát", igyekeztem meggyőző lenni, "akkor jó", de én bogár leszek.
Hat órára a whisky elfogyott, a törpe szeme helyén tele poharakba láttam, "az mi?", mutatott rá a konyakra ártatlanul, "tölts", legyintettem rá, végül is nem rossz fiú ez a törpe, csak mindenáron férjhez akarja adni a lányát, de én résen leszek, "na meg van még egy kis gond", paskolta meg a vállamat, nem is vettem észre, mikor ült át mellém, "nem mondanám el, de ha már úgyis a vőm leszel", a törpe lehajtotta a fejét, a konyak rezgett a pohárban, "a lányom nem egy észlény".
Széttártam a karom, "na bumm", magamban arra gondoltam, ez hülye, el akarja adni a portékáját és szapulja, nyújtottam a poharam, mentsük, ami menthető, legalább a konyak ne vesszen el egészen, itt már sok keresnivalóm úgysincs, diszkréten böfögtem egyet, a törpe visszaült a helyére, de én bogár leszek.
"Egészen megszerettelek", csilingelte a pohara, amikor összeütöttük, "gyere el máskor is", szomorúan néztük egymást, a törpe meg én, két jó szándékú vevő, én a lányát, ő engem akart volna, akiknek nem sikerült mégsem üzletet kötniük, "de azért nincs harag", sőt, némán felálltunk, átöleltük egymást, lapogattam a törpe hátát, majd csak találtok valakit helyettem, ha nem lesz is olyan, mint én, "kár, hogy nem máshol és máskor találkoztunk", a törpe már majdnem sírt, de én bogár leszek.
Nem tudom, mikor kezdett el arról beszélni, hét óra körül járt, el-elbóbiskoltam, néha fölkaptam a fejem, hol vagyok, mit keresek én itt, a törpe maga elé bólogatott, hogy milyen rettenetes, a vizeletét a végbelébe vezetik, nincs más, csak széklet, legfeljebb híg, és neki már mindig így kell, rosszindulatú volt a daganat, "kiről van szó?", kérdeztem, a nyelvem nehezen forgott, agyam riadót dörömbölt, "hát a lányomról", mondta a törpe, "de legalább nem tud fingani!", röhögte el magát.
A gyomrom fölkavarodott, könnyezve, vörösen nyeldekelve tápászkodtam fel, "kicsit elkéstem", hallottam a fátyolos, megilletődött női hangot, a törpe fejhangon röhögött, "nem baj, már úgyis menni készül", a fejemben összetört valami a röhögésétől, a küszöbön értetlenül állt egy lány, a legszebb lány, akit valaha láttam, "magával beszéltem tegnap?", kérdezte, "igen", nyögtem, aztán sugárban elhánytam mellette, a törpe gurult a nevetéstől, "nem", dülöngélve futottam, kezemet a gyomromra szorítva, nekimentem a széknek, az ajtófélfának, "nem", sikoltottam, a folyosón elestem és legurultam a lépcsőn.
Másnap már hiába kerestem azt a lépcsőházat. Hiába kerestem az ajtót. Tudom, sohasem találom meg újra.

Vissza
Érdekes oldalak:

Divatportál.hu: divat, divathírek, modellek

Kisjáték.hu: játék, online játékok, ingyenes játékok