Köréje gyűlnek

KÖRÉJE GYŰLNEK SZELIDEN

Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér,
Zsan mindent megérzett. Akit értelme megcsal, ösztöneire hagyatkozik, így hát ez az aprócska ember aznap különösen nagy formában volt. Fejhangú rikkantásai már kora reggel tudtul adták, hogy a vesztét érzi, s bár néhányan azzal riadtak fel, hogy kitekerik a nyakát, a többiek leintették őket.
szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél.
Védjék csak, morogta megvetően a Tábornok, aki irigyelte Zsan népszerűségét, megtalálja a zsák a foltját.
A Dilis Költő elégedetten nyújtózkodott, tarkója alá tette a kezét, Márta nővérre gondolt. Ugyanígy feküdt a lány tegnap éjjel...amikor belépett az ügyeletes szobájába, hogy gyógyszert kérjen...
Zsan szavai egyre kivehetőbbé váltak: közeledett a vizit.
- Szilvuplé, rongyő, imádlak – harsogta, a betegek röhögve kacsintottak össze.
- Ez a Zsan – fuldokolt Kispintér -, ez aztán kihasználná a reggeli erekciót!
- Disznó – lökte oda neki a Tábornok, s öklendezve lenyelte a gyógyszereit -, fogadok, hogy makkal álmodik.
A Dilis Költő elmosolyodott, mozdulatlanul fekve próbálta visszaringatni magát Márta karjaiba.
- Hogy maga milyen büdös – fintorgott rá a szomszéd ágyról Batáry mérnök, aki titokban lopkodta a Dilis Költő cigarettáját, s aki ezért mérhetetlenül megvetette őt. – Adjak egy szappant kölcsön?
- Kösz, a maga Fa szappanától szálka megy a bőröm alá – húzta el a száját a Dilis Költő s kisietett a kórteremből.
Zsan a főnővér előtt térdelt, időnként pukkedlizett s egy rózsa szirmait tépdeste.
- Szeret, nem szeret, én se szeretem – hajtogatta. Úgy tűnt, a rózsa végtelen számú szirommal rendelkezik.
- Maradjon már – próbálta csitítani a főnővér vörös arccal. Végül fölcsattant:
- Mars reggeliztetni, Zsan!
A Dilis Költő kárörvendően elvigyorodott.
- Kosarat kaptál?
- Csont nélkül – szaladt szét a szája Zsannak.
Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén.
Nem is lenne hülyeség, ha itt maradnék, gondolta a zuhany alatt a Dilis Költő, Mártára szükségem van. Jóleső bizsergés áradt szét benne – ennek a szerencsétlen Zsannak végül is arany az élete. Kint már nem lenne jó semmire, még a beteg anyját se tudja ellátni, itt meg, ahol kezelték, fizetést kap, ágyat és kaját. Az ágyról megint a lány jutott eszébe. Ma éjjel is szolgálatban lesz, borzongott meg a Dilis Költő, beszélek vele. Megmondom neki, hogy mosogatni meg felmosni én is tudok.
Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén.
- Mit csinál ennyi ideig? – kopogott rá mérgesen a Tábornok. – Azt hiszi, csak maga büdös?
A Dilis Költő kilépett a zuhany alól, ötlete kivitelezésén törte a fejét. Az még jobb, ha az osztályos orvosnak szólok, dünnyögte félhangosan. Nekem sincs senkim, állást nemigen fogok kapni, vegyenek föl a Zsan mellé. Nem akarom én megfúrni, csak vegyenek fel. Annyira elbambult, hogy nekiment az egyik folyosóra állított ágynak.
- Bocsánat – dadogta, a nyugtatóktól kába öregasszony föl se nézett.
Szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél.
Zsan egy hatalmas vajas kenyérrel a kezében éppen felmosta a kövezetet.
- Ezt mind megeszed, Zsan? – vigyorgott rá a Dilis Költő.
- Hülye, nem látod, hogy ez felmosórongy?!
A Dilis Költő elnézte a fehér köpenybe préselt, alacsony, kövér testet s felfordult a gyomra. A rövid, tömpe ujjak hol a rongyhoz, hol a kenyérhez kaptak.
Ennél azért csak jobb vagyok, gondolta, s elfordult, amikor Zsan nyála lecsöppent a felmosórongy mellé.
Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén.
Az orvos rázta a fejét.
- Maga se gondolja komolyan – mondta mosolyogva. – Két emberre amúgy sincs szükségünk, Zsan nagyon jól megfelel.
Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén.
A Dilis Költőnek kedve lett volna belerúgni a még mindig a folyosón hajlongó fehér köpenybe.
- Mi van, pajti? – egyenesedett föl Zsan - El vagy kenődve?
- Mi az isten közöd van hozzá? – vicsorgott rá a Dilis Költő. – Semmihez semmi közöd nincs, érted?!
- Na, itt egy cigi – nyújtottak oda a tömpe ujjak egy doboz Symphoniát -, ezt szívod, nem?
- Nem is tudtam, hogy dohányzol – mondta meglepetten a Dilis Költő.
Zsannak szétszaladt a szája.
Ez mindig vigyorog. Hogy tud ez mindig vigyorogni? Persze, boldogok a lelki szegények. A Dilis Költő elvette a cigarettát.
- Nem dohányzok – rázta a fejét Zsan. – Neked vettem.
A Dilis Költő gyanakodva nézett az ártatlan disznószemekbe, aztán vállat vont, elballagott.
- Te! – kiáltott utána Zsan. – Ismered azt a verset, hogy én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén?
A Dilis Költő megmerevedett. Napok óta ez a vers járt az eszében. Játszik vele ez a disznó? Visszafordult, Zsan rávigyorgott. Talán csak meghallotta, amikor hangosan dünnyögött.
- Igen – bólintott kedvetlenül. – Ismerem.
Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén.
- Jól nézel ki – korholta magát a Dilis Költő, ahogy otthagyta Zsant -, cigit fogadsz el ettől a hülyétől. Aki ráadásul az ápolód.
Ezen elröhögte magát.
- Hülyébb nálunk az ápolónk! – súgta oda bizalmasan a folyosón fekvő öregasszonynak, de az továbbra sem mozdult.
Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén.
A Dilis Költő jókedvűen beugrándozott a szekrényéhez. Felöltözött, kávépénzt vett magához.
- Zsan! – kiabálta a főnővér. – Zsan! Telefon!
A Dilis Költő meglepődött. Telefon? Zsannak? Odaóvakodott a nővérszobához. Ez érdekes lesz, gondolta. Zsant soha nem keresi senki, meg aztán el is tiltották a telefontól, mert mindig professzornak adta ki magát.
- Halló! Rossz a vonal! Hangosabban! – hallotta a jól ismert fejhangot. - Igen! Igen! Értem! Meghalt az anyám, igen!
A Dilis Költő beljebb lépett. Zsan a széken ült, a telefont nézte. Amikor a készülék újra megcsörrent, úgy kapta föl a kagylót, mintha bárki is meg akarta volna akadályozni ebben.
- A főnővért? – üvöltötte. – Hát maga nem tudja, hogy meghalt?!
A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog,
- Gyere, Zsan – karolt bele a Dilis Költő -, fizetek neked egy kávét.
Zsan fölállt, bólintott. A folyosón aztán leült egy fotelba, zokogni kezdett.
- Na, Zsan, ne hülyéskedj – veregette vállon a Dilis Költő.
Kispintér szaladt oda, mókát remélve.
- Hozd el Batárytól a dugi konyakot, amit ellopott – parancsolt rá a Dilis Költő.
- Na, jól van, jól van, na – tehetetlenkedett a Tábornok. Sehogy se tudott mit kezdeni a kezeivel. – Jól van, jól van, na – ismételgette.
Zsan fehér köpenyén végigfutottak a könnycseppek. Úgy, mint a mellette sorakozó intézeti pizsamákon a csíkok.
köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok.

Vissza
Érdekes oldalak:

Divatportál.hu: divat, divathírek, modellek

Kisjáték.hu: játék, online játékok, ingyenes játékok