Fél a nyolc

(fél a nyolc)

Fél a nyolc.
Nagybátyám az ágy szélén ült, a bakancsát fűzte. Akkor már övé volt minden, én egészen biztosan, de akkor már a falu is, neki azonban csak egy óra kellett, hogy el ne késsen, fél a nyolc és nem nézett rám.
Nekem persze el kellett kísérnem, kísérték mások is, egyre többen, ő meg ment a kocsma felé, fél a nyolc, féltem én is, és tudtam, hogy ő is félt, orra betörve, monoklik a szeme alatt, zúzódások az arcán, de már nem is könyörögtem, hogy ne menjen oda, fél nyolc volt és neki menni kellett.
A Rontó bácsi azt mondta, hogy az óriás szerette el a Katit, a nagybátyám feleségét, de hát a nagybátyám a Katit, aki négyszer elhagyta, mindig újra-és újra feleségül vette volna. Mások azt mondták, hogy az óriás megitta a nagybátyám sörét. Én csak annyit tudtam, hogy fél nyolckor a nagybátyám elindul és megvereti magát.
Amikor az óriást először megláttam, azt hittem, nem is ember. Felénk nem voltak hegyek, így hegynyi emberek sem. Éltük laposan az életünket, lapos volt az arcunk, a házaink, az álmaink, talán ezért ivott a nagybátyám annyit, de hát pálinkából dombot, borból hegyet, sörből csúcsokat nem lehet összehordani, szétfolyik minden és csak még laposabb lesz.
Nagybátyám letörölte a lábát, a kocsma ilyenkorra már mindig tele volt, a kocsmáros összedörzsölte a tenyerét, egy ideje ingyen itatta a Pityut, jössz holnap is?, a nagybátyám bólintott, most már nem ivott előtte sokat, nehogy kihányja, fölhajtotta a második deci pálinkát és az óriás elé lépett.
Azt nem láttam, amikor először verekedtek, talán a Kati, talán a megivott sör miatt. Talán egy hegy volt az álma a nagybátyámnak. Azt mesélik, az óriás nem is vette komolyan a Pityut, amikor az behúzott neki egyet. Röhögött, hogy az üvegek rezegtek belé, hangjában hegyek visszhangja zúgott, aztán, hogy a nagybátyám mégse hagyta abba, orrbavágta. A nagybátyám véresen hazajött, lefeküdt és azt mondta, fél a nyolc.
Én hiába könyörögtem, hogy ne menjen oda. A papa és a mamakettő rimánkodott, fenyegetőzött. A Kati is eljött a gyerekekkel, a nagybátyám az ölébe ültette őket, zöld és lila és fekete volt az arca, mint a hegyek színe alkonyatkor, a gyerekek sírtak, a nagybátyám nevetett, no menjetek, tolta félre őket, fél a nyolc, dolgom van.
Mi lesz ennek a vége?, rángattam meg a Rontó bácsi kabátujját, hát leüti, mi lenne, vont vállat, azt tudom, türelmetlenkedtem, a felnőttek sosem értik meg elsőre, mit kérdez egy gyerek, de meddig tart ez? A Rontó bácsi rám nézett, vállat vont, aztán mintha megijesztettem volna, otthagyott.
Mért csinálod ezt? Mért csináljátok?, a nagybátyám az arcát borogatta, foga elöl már egy se volt, csak egyet üt, suttogta, eleinte még csépelt, most meg már csak egyet üt, a pálinka nem tesz jót neked, mondtam, eleinte még röhögött, suttogta a nagybátyám, most már komoly és mindig egyet üt.
Visszajövök hozzád, ha abbahagyjátok, a Kati majdnem sírt, a nagybátyám a fejét ingatta, mi a neve, kérdezte szórakozottan, Imre, mondta a Kati, csak később értettem meg, hogy ez az óriás neve lehet, a hegyeknek is van nevük, azt tudtam, ilyen kimondhatatlan, hogy Csomolungma meg Kilimandzsáró, Imrehegy, kóstolgattam, nem is csúnya név egy hegynek, fél a nyolc, dolgom van.
Nagybátyám lecsapta a pálinkáspoharát a pultra, az óriás elé lépett. Egy hegy nem mehet el, gondoltam magamban, mindig fémízű lett a szám nekem is, ahogy nagybátyám az óriás elé lépett, most, szorítottam össze az öklömet, de az óriás csak állt, leeresztett kézzel, mért csinálod ezt, Pityu, suttogta, inkább igyunk valamit, a kocsma népe szájtátva bámult, te nem idevalósi vagy, mondta a nagybátyám és nekiugrott.
Tizenhét napig volt fél nyolc a faluban. Az első héten még röhécseltek és röhécselt az óriás is, a második héten már komor csönd volt. Az óriás ökle minden este pontban ugyanakkor rászakadt a nagybátyám fejére, hegyről a szikla, de az az összetört arcú ember, a nagybátyám, akin már nem nevettek és akit megállítani sem lehetett, minden este újra leüttette magát.
Indulunk?, szólt a nagybátyám, bólintottam, mögötte mentem két lépéssel, a sarkon a Rontó bácsi lépett mellém, aztán a mamakettő, először tízen voltunk, aztán húszan, az óriást soha nem kísérte senki, betódultunk a kocsmába, a többiek már ott voltak, a kocsmáros összedörzsölte a tenyerét, már tette is a Pityu elé a pálinkát, a nagybátyám nem nyúlt a pohárhoz, hol van, kérdezte, hol van?
Ma nem jött, válaszolta a kocsmáros kétségbeesetten, biztos csak késik, nem jön, mondta a Kati és odalépett a nagybátyám mellé, fölemelte a poharát, lehúzta a pálinkáját, lila volt a szeme alja, és nem is jön már soha többé, arra gondoltam, az óriás biztos neki is megitta a sörét, a Pityu nem nézett rá, sarkon fordult, a Kati utána lépett, kotródj, morogta a nagybátyám és kézen fogott engem.
No gyere, igyál, most már ihatunk, a pálinka meleg volt és büdös, a nagybátyám feje helyén karalábék és padlizsánok nőttek, most mi van?, kérdeztem, a Pityu nem válaszolt, most győztél? A szeme egészen bedagadt, látni se láttam, nem lehetett kiolvasni belőle semmit, s ahogy odatántorogtam hozzá, hogy megismételjem a kérdést, akkor láttam, hogy alszik, hát hanyattlöktem, betakartam és odabújtam mellé.

Vissza
Érdekes oldalak:

Divatportál.hu: divat, divathírek, modellek

Kisjáték.hu: játék, online játékok, ingyenes játékok