Papírgalambok

(Papírgalambok)


- Mért engedted el?
A nagybátyám hangja kásás volt, mint a márciusi hó, éreztem a földet a hangjában, bár a tavaszt nem, a galamb tett egy kört a szobában, aztán kirepült a nyitott ablakon.
- Mért engedted el?!
Furcsa módon nem azt kérdezte, hogy került oda az a galamb. Pedig őelőtte hajtogattam. Semmi mást nem kellett tennem, csak elővenni a papírt, galambot hajtogatni belőle, két kezembe fogni, s ha a levegőbe dobtam, huss, már repültek is, megannyi hófehér, verdeső galamb.
- Megehettük volna – mondta szomorúan a nagybátyám. Ebben az időszakban már csak szomorú italokat tudott inni, bánatpálinkát, bajbort, búsört. Néhány éve még képes volt nevetni, maradt öröm a pohár alján, de mióta a Kati, akit háromszor vett feleségül, harmadszor is elhagyta, mintha minden italába könnyet kevertek volna. Minél többet ivott, annál több könnyet.
Nem mondtam meg neki, hogy bármikor tudok másik


galambot hajtogatni. Valahogy éreztem, ösztönösen tudtam, hogy nem szabad. Észrevehette volna, ha akarja, adtam neki esélyt, miért mindig csak önmagára figyel, énrám soha. Vittem magammal azért egy pár papírt, elővettem egy másikat, félbehajtottam, megint félbe, madárra még csak-csak hasonlított, amikor kész lett, galambra nem. De ahogy megmelengettem a tenyeremben és feldobtam a levegőbe, valahogy mégis mindig galamb lett. Sose sas, sose ölyv, sose héja. A galamb körözött egyet a levegőben, aztán kirepült a nyitott ablakon.
No, erre már fölfigyelt a nagybátyám.
- Ezt te csináltad? – kérdezte gyanakodva.
Éreztem, hogy nem szabad válaszolnom.
Bólintottam.
- Tudsz még?
Bólintottam.
A nagybátyám fölállt. Erre iszunk, vágott hátba, ezt ünnepelni tettem félre, húzott elő az ágyneműtartóból egy üveg pálinkát. De hát ez ünnep, az öcsikém galambász lett, mit galambász, ő csinálja a galambokat. Nem akarok inni, nyöszörögtem, de a nagybátyám ezt sose hallotta meg, egyszer nem fordult elő, hogy meghallotta volna. Könny van a pálinkádban és szenvedés és másnap, benne van a Mamakettőverése. De hogy mondhatnék nemet annak, akinek a szeretete egyedül fontos számomra? Visszafojtott lélegzettel és behunyt szemmel lehajtottam a pálinkát. Ember leszel, öcskös, simogatta meg a fejemet a nagybátyám, olyan érzés volt, mint az első galambomnál. Visszafojtott lélegzettel és behunyt szemmel szorítottam a szívemhez a papírmadarat, apám elment és erre csak akkor jöttem rá, hetek múlva. Nem kellesz te sem, dobtam el magamtól a papírt, valami végigsimította a fejemet, galamb volt, a vállamra szállt. Ültem magányosan, olyan titkaim voltak, amikkel a felnőttek sem képesek megbirkózni. Csinálj még, vágott hátba a nagybátyám és újra töltött.
Még három papírom volt. Az üres poharat óvatosan félretoltam, áttöröltem az asztalt, felelősséget éreztem a galambjaim iránt, nehogy foltos legyen bármelyik is, megtépázott, vagy nyomorék. Amikor megtudtam, hogy lesz másik apám, az igazi helyett egy pótlék, telehajtogattam a szobámat galambokkal, csupa fehérség és szárnysuhogás volt minden, a fejemre ültek, a vállamra, a kezemre, a lábamra, vigasztaltak és burukkoltak, nem kellett sírnom. Vigyáztam rájuk és mielőtt anyám ránk nyitott volna, hogy megmagyarázza, amit egy gyereknek nem lehet, kiengedtem őket. Mennyi galamb, mondta anyám csodálkozva, mind ott maradt az ablakom előtt, köröztek és leszálltak a porolóra, és mindegyik fehér. Szeretnék veled beszélni, csukta be az ablakot anyám és a galambok egyszerre mind elrepültek.
A nagybátyám újra töltött. Tenyerembe fogtam a papírt, feldobtam. Hihetetlen, mondta Pityu, várj, becsukom az ablakot. Miért?, riadtam meg, gyönyörködni akarok bennük, meg hát szeretném látni, hogy mind egyforma-e? Igen, bólintottam, mind ugyanolyan. Igyál, öcsém. A galamb fölrebbent a vállamról, harákoltam. Csak ilyen papír jó?, mutatott a nagybátyám a géppapírokra. Igen, bólintottam, bár egyszer sem próbáltam másból hajtogatni, valahogy fontos volt, hogy fehérek legyenek ezek a galambok, bár tudtam, nem a papír számít. Holnap veszek neked százat, mit százat, ezret, nem kell, ráztam a fejemet, nem kell annyi. Te csak igyál, diktálta belém az újabb felest, mutasd, hogyan csinálod, nem kell ezer, csökönyösködtem, van, amit szabad és van, amit nem.
Amikor már csak egyetlen lap maradt előttem, mellém telepedett a nagybátyám, újságpapírt tett maga elé és ő is megpróbált madarat hajtogatni. Azt hiszem, sikerült neki, de nem biztos, kezdtem homályosan látni a pálinkától, mindenesetre a kezemben megmelengettem a galambomat és a levegőbe dobtam. Talán a hirtelen mozdulat tette, hogy előreestem, talán a fejem volt nehéz, a galambok összevissza verdestek a szobában s én nehéz, részeg álomba merültem.
Öcskös, rázogatta a vállamat a nagybátyám. Hunyorogtam, a nap besütött a szobába, a fejem mintha cirkuszi manézs lett volna, fölszórva fűrészporral, amin előzőleg elefántok táncoltak. Hol vagyok?, kérdeztem, fájt minden tagom. Hát nálam, vigyorgott a nagybátyám, hoztam neked papírt, rengeteget, nézd, géppapír, amilyet kértél. Már föl is bontotta őket, szépen szétrakta a szobában, fehér volt minden. Milyen ijesztő is tud lenni a fehér, a szívem meglódult, mintha harang kondult volna a mellemben, a galambok, hangom elcsuklott, nyelnem kellett, fölémelyedtem. Hol vannak a galambjaim? A nagybátyám furcsán nézett rám, elengedtem őket, mondta végül, és bár éreztem, hogy nem mond igazat, nem mertem megkérdezni, mi is történt valójában.
Megmosakodtam. Igyál, nyomta a kezembe a kupicát, kutyaharapást szőrével, hidd el, ez a legjobb a másnapra, szólni nem tudtam, csak megráztam a fejem. No, hajtogatsz?, kérdezte, szólni nem tudtam, csak megráztam a fejem. Hova mész?, ordított a nagybátyám, most akkor mi a szarnak vettem ezt a rengeteg papírt? De én már kint voltam az utcán, a fejem beleremegett minden lépésembe, futni kezdtem, egyre gyorsabban, átugrottam a kerítést, ne lásson senki. Nesztelenül beosontam a szobámba, elővettem egy papírt, csak most az egyszer, fohászkodtam. Félbehajtottam és megint félbe, a tenyerembe fogtam, a szívemhez szorítottam, most, zokogtam föl és földobtam, föl, a levegőbe, de csak egy döglött galamb fordult ki reszkető ujjaim közül.

Vissza
Érdekes oldalak:

Divatportál.hu: divat, divathírek, modellek

Kisjáték.hu: játék, online játékok, ingyenes játékok