Belsőlövés

(Belsőlövés)

Te meg akarsz halni.
A nagybátyám olyan megtévesztően józan hangon szólalt meg, hogy
fölkaptam rá a fejemet Az üres üvegek ott álltak körülötte, mint egy
furcsa háború kivérzett bakái, de hát ez az ő háborúja volt, nem az e-
nyém.
Ugye?
Nem feleltem. Sosem figyelt rám, csak az üres üvegek szaporodtak
el körülötte mindig, mert mindig harcolt, ha nem is győzhetett. Most
mégis józan volt a hangja, s olyan áthatóan nézett rám, mintha tudná,
amit még én se tudtam.
Mért csináltad?
A lendkerekes egér a földön feküdt, vétlen áldozata valaminek, ami-
ről a nagybátyámnak fogalma sincs. Apámtól kaptam, farka, amit a
konnektorba dugtam, fekete volt.
Fölakasztottam a mackómat is, mondtam volna, ha a nagybátyám ré-
szeg. Azt is apámtól kaptam, kötelet kötöttem a nyakába és ki is be-
leztem, de a nagybátyám józan volt és én nem neki akartam fájdalmat
okozni.
Az apád az én testvérem, mondta a nagybátyám, józanul néha butább
volt, mint részegen, ki nem tudja, rátapostam az egérre, furcsán bizse-
regtem, amikor az arcomon húzgáltam, borotválkoztam vele, mint apám,
de a Pityu kirántotta a farkát a konnektorból , ellökött és apám megint
megúszott valamit.
Mikor láttad utoljára?, a nagybátyám várakozóan nézett rám, de én
elhatároztam, hogy nem beszélek vele, csak ha megint részeg lesz, so-
ha nem láttam, majd ő fog engem, az nem baj, hogy gumigyerek vagyok,
az sem, hogy elment, de meg fogom ríkatni, ott fog állni mellettem,
simogatna, de hiába, szorongatná a kezemet, de hiába, meg fogok hal-
ni, hogy fájdalmat okozzak neki, de a nagybátyám józan volt, mintha a
Katihoz készülne, akit háromszor vett feleségül, aki negyedszer is el-
hagyta, mintha a három gyerekéhez készülne, akik közül egyik sem én
vagyok.
Iszunk?, vont vállat, bólintottam, volt már egy hosszú kötelem, el-
rejtve egy nagy fa alatt, fölakasztottam a mackómat, mondtam této-
ván a negyedik pohár pálinka után, a Pityu fölröhögött, gyakorolsz?,
ezt már szerettem, igen, és velem mi lesz?, kérdezte váratlanul.
A pálinkásüveg vesztésre állt. Az egér már vesztett, de nekem hirte-
len föl kellett állnom és kitántorognom a napsütésbe, mert nem akar-
tam, hogy a nagybátyám szeressen. Engem ne szeressen senki!, ordí-
tottam, a tyúkok rémülten szaladtak szét, feléjük rúgtam, senki!, a moz-
dulattól elestem, nincs semmi bajod?, emelte föl a fejemet a nagybá-
tyám, hagyjál, ordítottam és nagyokat kellett nyelnem és elfordulnom,
hogy ne mondjam meg neki a kötelemet a diófa alatt.
Ez elfogyott, a Pityu megrázta az üres üveget, úgy látszik, egy se
bírja, elmész a boltba? Ott a bicikli, bökött valamerre a ház mellé,
igen, mondtam, de lapos volt a hátsó.
Hát fújd föl!, nyomta a kezembe a nagybátyám a pumpát, keresek ad-
dig valami pénzt.
Fújd föl, fújd föl, morogtam, attól, hogy ő nem kellett a feleségének
és a gyerekeinek, én meg nem kellettem apámnak, még nem kellünk
egymásnak, fújd föl. Jól is néznénk ki, fújd föl. A pumpa ütemesen
járt, föl, alá, be-berogyasztottam a térdem, le, föl, egyre dühösebb
lettem, a verejték belefolyt a szemembe, le-föl, egyre gyorsabban,
le-föl, utálok mindent és mindenkit, már csikorogtak a fogaim, és so-
ha nem nősülök meg, le-föl, le-föl, egyszercsak óriási csattanás hal-
latszott, mintha lövés dördült volna, a gumi szanaszét repült, s én
ijedtemben hanyattestem a földön.
Mi volt ez?, a nagybátyám hangja ijedt volt, ő a saját háborújában
nem lövésekhez szokott, a pálinka hazugságaival harcolt, a bor sú-
lyos álmaival, és önmagával, hogy újrateremtse széteső világát, mi
van veled?, már majdnem sikoltott, de én végre meghaltam, feküd-
tem a porban, a nap vörös szirmokat rajzolt csukott szemhéjam alá,
ezt apámnak adom, a nagybátyám kétségbeesetten forgott, lelőtték,
ordította, segítsen már valaki!, honnan lőttek?, de hát mi történt?!,
ajaj, sajnos, ez már a Mamakettő hangja volt, lelőtték a gyereket?!,
ez meg a Rontó bácsi, mit hülyéskedsz, megint részeg vagy!, ez az
öreg Kocsis hangja, de hát tényleg volt egy lövés, hallottam én is!,
a Mamakettő odalépett a tetememhez, elfogta előlem a napot, a
piros szirmok megfeketedtek, lehullottak, végigtapogatott, átfordí-
tott, menjenek haza, emberek, a Mamakettőnek senki nem mert el-
lenszegülni, morogva elkotródtak, már megint ittatok, a Pityu föl-
ordított, de hát meghalt!, láttam magam a koporsóban, apám bizto-
san el fog jönni, ott fog állni mellettem, simogatna, de hiába, szo-
rongatná a kezemet, de hiába, valami tompán puffant, ajaj, ez a
sodrófa hangja, a pálinkával tudott harcolni a Pityu, de a Mama-
kettővel nem, és most te jössz, indult meg felém az apám anyja,
valahogy sikerült felülnöm, meghalt, mi?, sivította, a nagybátyám
felordított a ház sarka mögül, ahova elbújt, futás, ha élsz!, fölug-
rottam és szaladni kezdtem, de a Mamakettő utánam vágta a sod-
rófát , mindig pontosan célzott és újra elsötétült előttem a világ.
Na mi van?, vigyorgott fölöttem a nagybátyám, a fején akkora
púp volt, hogy még a hajon keresztül is látszott, jobban vagy? Bó-
lintottam, mindenem sajgott, elment? Bólintott ő is, megijesztet-
tél, többet ne halj meg, jó? El kellett fordulnom, a nagybátyám
ott állt mellettem, simogatott, hiába?, szorongatta a kezemet, hi-
ába?,
gyere, mondtam neki, nem kérdezett semmit, a diófa alatt meg-
álltam, rám nézett, most megint teljesen józan volt, nekem még
testvérem sincs, mint neked, mondtam, nem mindig jó az, felel-
te, lassan előhúzta a kötelet, olyan volt, mint egy kígyó, de már
csak döglött, de már csak veszélytelen, furcsa, távoli fenyegetés.

Vissza
Érdekes oldalak:

Divatportál.hu: divat, divathírek, modellek

Kisjáték.hu: játék, online játékok, ingyenes játékok