Anyák napjára

Többet ittam a kelleténél, pedig tudtam, hogy reggel érkezik édesanyám.
Másnap aztán a tükörbe meredve a véreres szem, sápadt arc láttán ijedten
konstatáltam, milyen nehéz rendbe szednem magam. Öregszem, legyintet-
tem lemondóan, s kerültem, hogy magunkra maradjunk, Anyám meg én.
Egy óvatlan pillanatban azonban félrehúzott: sokat ittál? nem voltál jól
az éjjel? olyan rosszat álmodtam... s engem átjárt a jóleső melegség, a
bizalom és megnyugvás, újra gyerek voltam, anyám közelében, s vágytam
anyám közelében lenni, én? öreg? Öreg az, akinek nincsen édesanyja.
Öreg az, akit nem védelmez a szeretet. Akit már nem óv a féltés. Aki fe-
lé nem száll az aggódó gondolat: éhes vagy? pihennél kicsit? Aki már nem
tud kinek beszámolni arról, hogy rosszul volt az éjjel, s nincs kinek leta-
gadnia a másnaposságát. Aki már úgy érzi: mindegy, mit csinál, nincs ki-
nek örömet szerezzen, bánatot okozzon. Nincs már, aki egész életével rá
figyelne, az ő életében teljesedve ki.
Most, hogy már nekem is vannak gyermekeim, az ő édesanyjukon, a fele-
ségemen látom, hogy mi mindent köszönhetek én is anyámnak, hogy mi
az: anyának lenni. Az anya áldoz, mindent feláldoz, ha talán nem is áldo-
zat. Lemond a csokiról, banánról, félmosolya tartósítja a füllentést, egyé-
tek csak, én nem szeretem, lemond a nyugodt éjszakákról, lemond a lét-
fenntartáshoz elengedhetetlen önzésről a fajfenntartáshoz szükséges le-
mondásért. Lemond a fiatalságáról, az élete egy részéről, s teszi ezt o-
lyan természetességgel, hogy sokszor fel sem tűnik, mekkora lemondás-
sal jár: anyának lenni.
Lám, én is csak most értem meg a megértésre, most, hogy ekkorára nőtt
az idő bennem. Közepén ott ül édesanyám, talán még megtanulom vala-
mikor úgy szeretni, ahogyan ő mindig is szeretett engem, s mosolyogni a
lányomon és a fiamon, akiknek még rengeteg idejük van arra, hogy a most
egyformán fontosnak látszó dolgokat elhordja előlük a szél, elmossa a víz,
s életük térképét kirajzolja a szeretet, az édesanya tájékozódási pontjával.
Bocsánatot kérek, ha esetleg nagy szavakat használtam volna. Édesanyám-
hoz nem illenek kis szavak, s talán nem is létezik olyan szó, amelyik ne nő-
hetne föl egyszer. Ki merné azt állítani, hogy nem rendül meg, amikor egy
csecsemő első szava elhangzik? Amikor először ejti ki a száján: anya? I-
lyenkor templommá válik egy kicsiny szoba is, s a bölcső oltára fölött ott
mosolyog Isten.
Mária a feleségem, édesanyám Anna. Mindig is szerették egymást, de a-
mióta a feleségem is anya lett, mintha közös titkuk lenne. Mindenkivel
szemben, mindenkivel, aki nem nő, nem anya. Sejtem is, mi az: a teremtés
maga.
Így hát Anyák Napján titokban titkokat irigyelve figyelem szép arcotokat.
Ami azon átdereng, időtlen. Nem fogják évek, nem csorbíthatja semmi.
Amíg vagyunk, általatok vagyunk. Jaj, nagyon örülök, hogy nem vagyok
öreg, jaj, nagyon örülök, hogy hasonlítok Rád, Anyám.

Vissza
Érdekes oldalak:

Divatportál.hu: divat, divathírek, modellek

Kisjáték.hu: játék, online játékok, ingyenes játékok