Betegség ellen való ének

Piszka, a megzöldült tengerészbaba keserűen lófrált a babapolcon.
- Nekem már semmi sem sikerül - gondolta szomorúan, s úgy lefittyedt a szája sarka, mintha a bánat abba csimpaszkodott volna. Csak a babák szíve nem esett meg rajta sehogyse, bárhogy fogyott, sóhajtozott.
- Aki a Dórát nem szereti, jó ember nem lehet - jelentette ki Puszáló, s bizony attól kezdve szóba se álltak a megzöldült tengerészbabával.
- Jaj, minek is mondtam, hogy ez a Deák Dóra hazudós! - kesergett Piszka, de kesereghetett! Álomőriző, a babák jótündére sem méltatta figyelemre.
Egy napon aztán megbetegedett a Dóra. A láz pirosra paskolta az arcát, s úgy megcsavargatta a hangját a fájdalom, hogy a babák sorjában sírva fakadtak.
- Álomőriző, csinálj valamit! - könyörögtek, de a jótündér is csak vonogatta a vállát tehetetlenül, a szipákolás meg alig győzte a rengeteg munkát.
- De hát akkor mi lesz? - tanakodtak a babák, s már azt találgatták, melyikük induljon Rakvakpakhoz, az anyabanyához.
- Mert itt már csak a bűbáj segít - mondta csüggedten Jázminka. - Mi meg még azt se tudjuk, hogy abrak a babra.
- Badar kadarka! - javította ki Szörpike, az ivóbaba.
- Maradjatok már! - intette le őket Csicsika, a világszép alvóbaba, és már az ő szeme is a szomorúság elkeskenyedő szeme volt, hiszen nem aludt napok óta.
De Dóra anyukája meg apukája se különben! Alig támolyogtak már a fáradtságtól, s hiába mégis minden: csak ütötte, egyre veszettebbül a láz a kislány arcát, a fájdalom meg csak visítozott az apró fogak közül.
- Kórházba kell vinni, nincs mese - jelentette ki végül a Dóra apukája, s az arca olyan kemény lett, hogy a babák megrettentek:
- Jaj! - kiáltozták - Ne hagyjuk! Ki tudja, mi az a kórház! Ne engedjük el oda a Dórát!
S bizony, ennél szürkébb, sivárabb babapolc nem is volt aznap este sehol a világon.
- Talán Piszka tud valamit - kockáztatta meg Jázminka. - Talán tudna segíteni.
- No persze - legyintett Puszáló. - Pont ő, aki nem szereti a Dórát, és jó ember sem lehet.
- Próbáljuk meg azért - csatlakozott Csicsika Jázminkához. - Veszteni nem veszíthetünk semmit.
- Már készen van - mondta lehajtott fejjel Piszka, amikor a babaküldöttség megállt előtte. Talán egy kútba látott, azért nem emelte föl az arcát - s a hangja olyan mély volt, mint a kút fenekére dobott kövek csendje.
- Indulhatunk - szólalt meg aztán és megrázta magát.
A babák ünnepélyesen vonultak mögötte, s hirtelen úgy érezték, követnék akárhová.
- Sikerülni fog - mosolygott rá még Puszáló is.
- Sikerülni fog!
És a megzöldült tengerészbaba megállt Dóra fejénél, és felemelte a kezét. És lassan, akadozva bár, rekedten kongó hangon bár, de szavalni kezdett.
- Macskaszőr, kutyamáj, betegség, messze szállj! Arcomra tűz ragyog: betegség, takarodj! Lázadból vér surran, hagyd itt, de menj gyorsan! Fájdalom, betegség! Árnyékod átlépték! Dóra csöpp kezével derekad átérték! Roppanj hát mosollyá, tisztuló homlokká, kiabálj, ordibálj, betegség, messze szállj!
- Gratulálok! - rohant oda hozzá Puszáló, de Piszka úgy nézett rá, hogy hátrálni kezdett.
- Máskor mindig örültél, ha dicsőítettelek! - motyogta.
De a megzöldült tengerészbaba akkár már újra Dórára figyelt. Mintha elfáradt volna, lehajtotta a fejét - s a babák köréje gyűltek szótlanul.
Dóra apukája pedig, aki észre sem vette lánya körül a tolongást, nagyot kiálthatott végre:
- Mosolyog a lányom! Mosolyog! Mosolyog!

Vissza
Érdekes oldalak:

Divatportál.hu: divat, divathírek, modellek

Kisjáték.hu: játék, online játékok, ingyenes játékok