A cetlik

Piszka, a megzöldült tengerészbaba gyanakodva figyelte a Dóra apukáját.
- Nézzétek csak! - hívta oda magához a többi babát is. - Mit csinálhat vajon?
- Biztos csomagol - tudálékoskodott Jázminka. - Hallhattad te is, hogy elutazik!
- Persze! - bólogatott gúnyosan Puszáló, a mindig csókolózó barnamackó. - Csomagol! A csillárba, nemde?!
Igaz, ami igaz, Dóra apukája valóban a csillárban matatott. Aztán a szekrényben, fiókokban, eldugott sarkokban.
- Én mondom, rosszban sántikál! - suttogta Csicsika, a világszép alvóbaba.
- De mit dugdoshat vajon? - morfondírozott Piszka, akinek majd kifúrta az oldalát a kíváncsiság. - Mert valamit dugdos, az már biztos!
Amikor aztán a bejárati ajtó kattant egyet Dóra apukája mögött, a megzöldült tengerészbaba csillogó szemmel fordult oda a többiekhez:
- Gyerünk! - rendelkezett nagy hangon. - Én, Piszka költő mondom, utánajárok a titoknak!
Az első cetli az asztalon hevert.
- É-des fe-le-sé-gecs-kém! - silabizálta a megzöldült költő a dülöngélő betűket. - Er-re a cé-du-lá-ra e-gye-lő-re csak any-nyit í-rok, hogy nézd meg a szek-rény bal al-só fi-ók-ját a ru-hák a-latt.
Puszáló felhúzta a szemöldökét.
- Gyerünk - bólintott Piszka.
A szekrény bal alsó fiókjában, a ruhák alatt azonban csak egy újabb cédula lapult.
- Ez már mégiscsak sok! - hördült föl a megzöldült tengerészbaba. - És ráadásul micsoda macskakaparás! És ezzel írogatja a meséit meg a verseit! Hallatlan!
- Olvasd inkább! - szólt rá izgatottan Csicsika. - Mi áll ott? - Mert persze nem tudott olvasni, úgy gondolta, elég, ha Piszka, a kedvese tud. Úgy gondolta, elég, hogy ő szép.
- Még i-de sem me-rem le-ír-ni, a-mit a-ka-rok - szótagolta Piszka. - A csil-lár kö-zép-ső bú-rá-já-ban van a kö-vet-ke-ző ü-ze-net!
- A durmucát neki! - mordult föl most már Puszáló is. - Ez kezd érdekes lenni! Tappancska, légy szíves! - kérte a nagyot ugró focicipőt.
Ám a komoly nehézségek árán megszerzett újabb cetlin is csak az állt, hogy az újabb cetli a vasalóállvány alatt rejtezik.
Azon meg azt olvasta a dühében tengerzöldről spenótzöldre változott Piszka, hogy a Dóra anyukája nézzen be az ágy alá. Az ágy alól a virágcseréphez vezetett az útjuk, onnan a rádió mögé.
És az utolsó cetlin a méregzöldre mérgült tengerészbaba egyetlen szót talált csupán: SZERETLEK.
- Óhhh! - szakadt ki belőle. - Hogy a bababoszorkány varázsolja költőből költetlenné a Dóra apukáját!
- Szegény Dóra anyukája! - sóhajtott föl Jázminka is. - Milyen ideges lesz!
- Ajjaj - toldotta meg Puszáló. - Talán még ki is porol bennünket mérgében!
Amikor azonban a Dóra anyukája megérkezett, és szatyrait letéve elolvasta az első cetlit, meglepő dolog történt. Mert mosolygott! Az asztaltól a szekrény bal alsó fiókjához futott, onnan a csillárhoz. A babák kicsit megszeppenve, de nem minden káröröm nélkül figyelték.
Dóra anyukája azonban mosolygott még mindig, sőt, egyre jobb kedve kerekedett. Szaladt a vasalóállványhoz, bebújt az ágy alá, megnézte a virágcserepet, előhúzta a rádió mögül az újabb cetlit, s amikor végül megtalálta az egyszavas üzenetet, a cédulácskát csókolgatva táncra perdült.
- Odanézzetek! Mintha magamat látnám! - dörmögte Puszáló, a mindig csókolózó barnamackó.
És bár Csicsikának, a világszép alvóbabának elfátyolosodott a tekintete, Piszka felsóhajtott:
- De jó babának lenni! - jelentette ki megkönnyebbülten. - Soha nem ismerném ki magam az embereken...

Vissza
Érdekes oldalak:

Divatportál.hu: divat, divathírek, modellek

Kisjáték.hu: játék, online játékok, ingyenes játékok