Mesefurulya

Piszka, a megzöldült tengerészbaba, aki titokban verseket ír, hápogva rázta az öklét Dóra felé.
• Mész onnan! – ordibálta, amikor végre visszanyerte a hangját. – Te apaszomorító! Mész onnan!
Dóra azonban rá se hederített, kutatott tovább apukája fiókjaiban.
• Hagyod békén a furulyát! – sikoltozta Piszka. – Teszed le rögtön!
• Hát ide figyelj, te spenótszínű sivalda! – gurult dühbe Dóra. – Nem elég, hogy mióta apa a Fából Vaskarika tanfolyamra jár, nem mesél nekem? Meg hogy rosszkedvű? Hogy nem játszik velem? Még te is kezded?! Igenis, furulyázni fogok!
• Ohó! – emelte föl ravaszkásan az ujját Piszka. – Ez nem akármilyen furulya ám!
Dóra gyanakodva méregette hol a megzöldült tengerészbabát, hol a furulyát.
• Nem bizony! – folytatta Piszka. – Ez mesefurulya.
Mint hímes tojást, úgy tette le Dóra a furulyát.
• Meséje van? – kérdezte tisztelettudóan.
Piszka bólogatott.
• Nem is akármilyen – mondta szomorkásan. – Merthogy ez nem is furulya.
Erre már fölkuncogott Puszáló, a mindig csókolózó barnamackó:
• Méghogy nem furulya! – bökte oldalba Jázminkát. – Figyeld, kisüti, hogy herfli! Vagy cimbalom!
A megzöldült tengerészbaba Dórára nézett.
• Ez a Barna Torony – folytatta és szemében a titkok úgy kavarogtak, hogy a kislány már mindent elhitt neki -, itt tartotta fogva a gonosz Zeneboltos a tündéreket.
- Milyen tündéreket? – lehelte Dóra.
• Várj – emelte föl a kezét Piszka. – A Barna Torony a Nagy Üvegfal mögött állt, ablakain, az apró lyukakon tündérek könyököltek ki. A furulyázni sem tudó Zeneboltos tartotta őket rabságban. Nyolc pici tündért, a hangok nyolc pici tündérét.
• És? Cimbalom lett belőlük? – kérdezte Jázminka, de Puszáló a szájára tapasztotta a kezét.
• Apád, nagy váltságdíjat fizetve értük, kiszabadította őket. Nézd, mi ez?, mutatta anyukádnak, és anyukád nem értette, miért táncol a lába, miért csillagszórózik a szeme. Egy furulya, mondta vállat vonva, de apád csak nevetett. Nem az, simogatta végig az ablakokat, ez a Barna Torony, s benne nyolc pici tündér.
- Mindig bolondozik – legyintett Dóra. – És te is mindig bolondozol.
Piszka kedvetlenül ingatta a fejét.
- Valahányszor belesóhajtott a Barna Torony kupolájába, s tréfásan úgy tett, mintha ujjaival vissza akarná tuszkolni a tündéreket ablakuk mögé, azok örömükben olyan tiszta hangon sikkantgattak, egymás után, ahogy megérintette őket, hogy olyan szép zenét én még sohasem hallottam. Te is elcsitultál tőle mindig, ha sírtál és játszott neked.
Piszka maga elé nézett.
- Mikor hallottad játszani?
- Tényleg! – kerekedett ki Dóra szeme, s a babák visszhangozták:
- Tényleg!
- Na látod – mondta Piszka s már bánta, hogy belefogott ebbe a mesébe. Szerette volna, ha nem kell befejeznie, de Dóra feltette a kérdést, amitől tartott.
- És miért nem játszik?
- Mert a Barna Toronyból furulya lett – felelte halkan a megzöldült tengerészbaba. – Úgy, ahogy a tudás vágyából Fából Vaskarika tanfolyam. Ahogy a derűből ború, a vidám mesékből szomorú mese. És a tündérek érzékenyek – ha erősebben megnyomod őket, elpusztulnak, vagy elköltöznek a Barna Toronyból.
- Én igenis visszacsalom őket! – toppantott Dóra.
- Én is! Én is! – visszhangozták a babák.
Este Puszáló a fejét fogva támadt Piszkára:
- Mi ez a macskazene? Ez a hamis vonatfütty? Ezek a velőt tépő hangok? Hát kellett ez neked?!
A megzöldült tengerészbaba mosolygott, nézte Dórát és apukáját, amint gyakorolnak.
- Kellett – mondta. – Éledezik már a Barna Torony.

Vissza
Érdekes oldalak:

Divatportál.hu: divat, divathírek, modellek

Kisjáték.hu: játék, online játékok, ingyenes játékok