A stricik verse

Fel-felsejlik még néha
a régi hatalom.
De lezárt országhatár
immáron a bőr
– a szurdok bétemül,
nem járja senki,
s a homlokon nincs
izzadság-glória.

Ráncok folyói, dombok, völgyek.
Elvesztünk mindent, ami kedves.
Medveléptekkel cammog az elmúlásba
az is, aki megerőszakolt.

Kelletted magad, s nem kellettél.
Gőgödben minket megalázol,
fillérekért megkaphat bárki,
csak bizonyítsa, hogy semmibe vesz:

mi öltünk volna egy mosolyodért,
egy érintésedért meghaltunk volna.
Követtünk,
helyetted szégyenkezve,
kerülve egymás tekintetét,

s most üveges szemmel,
részegen fekszünk
egy távolba vesző út kövén.

Szeretlek mégis,
elkurvult ország.
Csak vágy helyett undor szorul belém.

Vissza
Érdekes oldalak:

Divatportál.hu: divat, divathírek, modellek

Kisjáték.hu: játék, online játékok, ingyenes játékok